↑ Return to Cikkek

A jóga szerepe a nyugati kultúrában

Mivel a téma elég sokrétű és egymástól igen különböző területeket érint, ezért több részre tagoltam azt. Az alábbi, első részben egy kicsit a modern kornak köszönhető életmód változás emberi testre gyakorolt hatását érintem.

  1. Az előzmények:

….és akkor elkezdődött a technikai forradalom. A gépek, kezdve a gőzgéppel, elkezdtek egyre jelentősebb szerepet kapni az életünkben. A kezdeti félelmek – miszerint az elterjedésükkel bekövetkező tömeges munkanélküliség majd tönkreteszi a társadalmunkat – alaptalannak bizonyultak. A gépek fejlesztéséhez, gyártásához, üzemeltetéséhez, karbantartásához munkaerőre volt szükség, így a technikai forradalom csupán átstrukturálta a világ technikai értelemben előrehaladottabb részét. Fejlődött az oktatás, hiszen a gépekhez szakképzett dolgozókra volt szükség. Fejlődött a műszaki tudomány, mivel egyre több, hatékonyabb, termelékenyebb, jobb, ergonomikusabb gép kellett. Lassan-lassan beköszöntött a jóléti társadalom. Egyre kényelmesebben, biztonságosabban, és ennek következtében puhányabban éltünk. A mindennapi betevő megszerzése már nem jelent fizikai kihívást. Elég beülnünk az autónkba, elhajtani a legközelebbi (akció esetén egy távolabbi) bevásárló központba, és mi szem szájnak ingere…. Persze mindehhez pénz kell. Sok pénz. A sok pénzhez pedig jó állás. Ahhoz, hogy jó állásunk lehessen, sokat kell tanulni. Beülünk hát 6-7 éves korunkban az iskolapadba, ahol napi 8-10 órát töltünk el kisebb-nagyobb megszakításokkal tarkított, ám mégis csak folyamatos üléssel. Aztán, hogy kipihenjük a rengeteg magolást, leülünk a tévé/számítógép, jobb esetben könyv elé/fölé szórakozni. Csak ülünk, ülünk, és ülünk. Aztán, ha megvan a jó állás, akkor oda bejárunk dolgozni. Autóval, busszal, vonattal. Ülve. A munkahelyen aztán a legtöbben ülnek, vagy ha álló munkát végeznek is, teszik azt előre görnyedve, helytelen testtartással. Hosszú-hosszú évek alatt kialakulnak a gerinc tájéki illetve a mozgásszervi betegségek, ízületi gyulladások, kopások.jóga  szerepe

Az iskolai élet, és a nem testre szabott oktatási/számonkérési rendszer elindítja életünk stresszel fűszerezett részét. A stressz szorongást okoz, a szorongás együtt jár a felületes, kapkodó légzéssel. Ilyenkor a tüdő kapacitásunknak csak az elenyésző részét használjuk ki. Csökken a vér oxigén tartalma és a lecsökkent anyagcsere eredményeként rendellenes szervi, szöveti jelenségek alakulhatnak ki.

Miközben a testünkben éveken keresztül ezek a folyamatok zajlanak, az elménk sem ússza meg szárazon. A már említett folyamatos stressz nem kerül feloldásra. Az elménk állandóan zsibong. Mindig van valami, amin gondolkodnunk kell, amit meg kell oldanunk, amin rágódhatunk. Ha éppen nem a mindennapi megélhetésünk a tét, akkor a társadalmi nyomás az, ami a mindig jobb/több/szebb elérésére ösztökél:

  • „majd boldog leszek, ha olyan társra lelek aki…..”;
  • „majd boldog leszek, ha olyan anyagi körülményeim lesznek, hogy…..”;
  • „akkor leszek boldog, ha olyan munkám lesz ami….”

és így tovább és így tovább. Ha képesek vagyunk megfigyelni a gondolatainkat (ez egyébként már egy nagyon jó kiindulás a további fejlődéshez), akkor rajta tudjuk kapni magunkat azon, hogy az elménk szinte monologizál. Mintha valaki vagy valami lakna a fejünkben, aki folyamatosan beszél, kérdez és válaszol önmagának. Mindig van valami témája. Azon filózik ez a valaki vagy valami, hogy:

  • mit válaszoljon majd a házastársunknak/főnökünknek/szomszédunknak, amikor az majd azt fogja mondani, hogy…….Mert biztos, hogy be fog szólni, mert a múltkor is beszólt!
  • mit kell ma bevásárolni, megtenni, elintézni…
  • az a barom ott előttem már megint nem indexelt, „pedigmennyibőltartanahogyminden- kiolyanjólvezessenmintén”

és így tovább és így tovább. Soha nincs csend belül, mert mindig rágódni kell valamin. Ez így zajlik nap mint nap, éveken át.

Aztán egyszer csak ott találjuk magunkat 30/40/50 évesen (én nem tudom, hogyan telt el ennyi év ilyen gyorsan) és érezzük, hogy nem vagyunk jól. Itt fáj, ott fáj, ilyen-olyan alvási/emésztési/légzőszervi betegségben, allergiában szenvedünk. Amikor sok évvel ezelőtt meg-meg jelent egy két tünet, csak legyintettünk és összekacsintva nevettünk a barátainkkal, hogy mi sem leszünk már fiatalabbak. Aztán a tünetek elmúltak, hiszen a test gyógyítja magát. Aztán, később jött olyan tünet, ami ha el is múlt egy időre, újra visszatért és lassan-lassan, de beépült az életünkbe, annak szerves részévé vált. Én pedig elfogadtam, hogy hát az én bal vállam már csak ilyen front-érzékeny fajta. Legalább volt miről beszélgetni a barátainkkal. Nehogy már csak nekik legyen valami bajuk!

Amikor a fájdalom már akkora lett, hogy kimozdított a komfort zónánkból, akkor elkezdtünk megoldást keresni. Jobban mondva elkezdtünk keresni valakit vagy valamit, aki/ami megszűnteti a fájdalmat: orvost, gyógyszert, masszőrt, energiával gyógyítót, táltost, elektromos lepedőt. Mindezt persze úgy, hogy a kis szokásainkról lehetőleg ne kelljen lemondani.

  • Én már csak maradok ennél az étrendnél…,
  • én már csak maradok a cigimnél…,
  • én már csak szenvedek tovább ezen a munkahelyen…,
  • én már csak megnézem minden este az éjfélig tartó sorozatomat….

Változást szeretnék a testemben, de ehhez változtatni nem vagyok hajlandó. És lőn: a gyógyszer, a szteroid injekció, a masszőr működik. A fájdalom enyhül, megszűnik, és újra visszaülhetek a komfortzónámba, folytathatok végre mindent ugyanúgy, ahogyan eddig. Visszatér ugyan a fájdalom, ha nem ott, akkor máshol, de nem baj, már megtaláltam a megoldást, már nem izgulok. Hiszen van tuti gyógyszerem, injekcióm, telefonszámom a masszőrhöz, tudom hol lakik a táltos.

Amit nehéz elfogadni az az, hogy ezek mind csak kívülről jövő, jobb-rosszabb, időleges enyhítések. Ha nem változtatsz az életeden, akkor ne várj tartós javulást! Neked kell aktívan tenni és a rossz hír az, hogy soha nem lesz olyan az életedben, hogy egyszer csak felérsz az „egészség piramis” csúcsára, ott leülsz a kis karosszékedbe és elmondhatod, hogy nincs több teendőd. Amint abbahagyod a magadon végzett munkát, a környezeti hatások ismét csak visszafelé mozdítanak.

Viszont ha hajlandó vagy rendszeres munkát fektetni az egészségedbe, akkor bármely életkorban lehetséges a mindenkori állapotodon javítani.

Hogy a jóga ászanák gyakorlása, miért az egyik legjobb terápia a fizikai test számára, kiderül a cikk következő részéből.

Írta: Búcsú Zoltán

www.jogakor.hu