↑ Return to Cikkek

Sztori Virabhadráról, a félelemnélküli harcosról

 

A következő mondában 3 fő karaktert kell szem előtt tartanunk:

  • Shivát – aki a Felsőbbrendű Ént képviseli
  • Satit (Shakti) – aki a szívet
  • Dakshát – aki az egot.

 

Réges régen az égi birodalmakban élt egy fiatal ember, Lord Shiva, és egy fiatal hölgy, Sati (Shakti). Shiva és Sati őrülten egymásba szerettek és összeházasodtak. Sajnos az ő sztorijuk nem ért itt véget.

Daksha király, Sati édesapja (Brahma a teremtő istennek egyikének a fia), ugyanis soha nem egyezett bele abba, hogy a lánya hozzá menjen egy hosszú raszta hajú jógihoz, aki táncolt, meditált, énekelt és mámorító szereket fogyasztott. Daksha mindenkinek szidta Shivát, aki csak meghallgatta őt.  Átkeresztelte Shivát és „a Szellemek Úrának” csúfolta, sokszor kinevette amiatt is, hogy Shiva kígyóval a nyakában járkált. De hogy kifejezze felháborodását Daksha szervezett egy hatalmas partyt, amelyre meghívott mindenkit az univerzumból kivéve Shivát és Satit.

Sati értesült arról, hogy apja hatalmas bulit szervez azért, hogy megbüntesse őt és Shivát. Dühében arra kérte Shivát, hogy csak azért is menjenek el apja Daksha partyjára. Shiva a Tudatosság ura bölcsen így válaszolt: „miért menjünk, ha egyszer nem hívtak meg?”. Sati nem értett ezzel egyet és úgy döntött, hogy akkor elmegy egyedül.

Amikor megérkezett apjához, Daksha viccesen megjegyezte, hogy valószínűleg végre észhez tért és ott hagyta a férjét. Sati, szomorúan arra készült, hogy megvédje férjét, kifejezve annak fenségességét, természetességét és a felsőbbrendű tudatosságát, de rádöbbent, hogy apja soha nem értené meg, így csak annyit mondott: „mivel te adtad nekem ezt a testet, nem akarok tovább együtt élni vele!”  Eltökélten leült a terem közepére és becsukta a szemét. Miközben Shivára gondolt pránayámával (légző gyakorlatokkal) és más jógikus gyakorlatokkal  felébresztette a belső tűzet (agni) önmagában és pillanatokon belül elégette a testet, amit az apjától kapott.

Shiva, Sati elvesztése miatt érzett mérhetetlen bánatában, teljes őrületben kitépett egy fekete hajtincset raszta hajából és ebből a hajtincsből megteremtette a legyőzhetetlen, félelmetest harcost, akit Virabhadrának nevezett el. Vira egy szanszkrit szó, amely hőst jelent, bhadra pedig szerencsést, áldottat. Virabhadra olyan volt, mint egy hatalmas lánggal égő tűz. Csomó feje volt, rengeteg szeme és ezer meg ezer karja és lába.  Shiva megparancsolta Virabhadrának, hogy menjen el Dkasha partyjára és álljon bosszút Satiért.

Azok a tettek, amelyeket Virabhadra végrehajtott akkor éjjel, eredményezték azokat az ászanákat, amelyeket ma virabhadra ászana 1, 2 és 3 néven ismerünk:

Virabadhrasana 1: Virabhadra  Daksha király termének a közepén jelent meg, egyenesen a földből magasodott ki mindkét kezében egy- egy karddal, amit a magsba emelt

Virabhadrasana 2: pillanatokkal később meglátta Dakshát a terem másik végében, koncentrált, összpontosított a középső ujj hegyén keresztül

Virabhadrasana 3: átvágott a termen miközben mindenkit lemészárolt, és levágta Daksha fejét.

virabhadra

Mindeközben Shiva is megérkezett a partyra, hogy megnézze mire jutott Virabhadra. Amikor megérkezett összeszorult szíve a látványtól. Dühe szomorúsággá változott, amit szánalom és könyörületesség követett. Dakshát kereste, de már csak a halott tetemét találta. Bűntudattal telve fogott egy birka fejet és Daksha fejetlen testére helyezte, aki újra feléledt. Miután Daksha újra életre kelt, felismerte Shiva kedvességét és meghajolt előtte. Shiva szomorúan elsétált, hogy gondolataiba merülve emlékezzen meg Satiról a szerelméről.

Ha arra gondolunk, hogy Shiva jelképezi a Magasabbrendű Énünket, Sati (shakti) a szívünket és Daksha az egot, akkor úgy is értelmezhetjük mindezt, hogy a Magasabbrendű Énünk legyőzi az egot a szív kedvéért. A könyörületes Felsőbbrendű Én megbocsájt az egonak de visszavonul, befelé fordul, hogy elmélyedjen a szívben.

Ne felejtsük el, hogy mi is könnyen veszíthetjük el a fejünket, ha mindig az ego vezérel bennünket!

Szóval legközelebb, amikor a Virabhadra ászanákat gyakorlod képzeld el, hogy te is ugyanilyen hatalmas erővel rendelkező lény vagy, aki bármit képes elérni! Emelkedj fel a földből és lépd át a saját határaidat!

Fordította és szerkesztette: Nemes-Csontos Rita