Egy kis pszichológia – Szorongás, megoldáskeresés, fejlődés

(Irodalom: Atkinson & Hilgard – Pszichológia)

Jóga elméletének és a pszichológia tudományának létezik metszete, annak ellenére, hogy a két halmaz tartalma sokban különbözik egymástól. Pszicholanalista megközelítés szerint mindenki tudat alatti konfliktusokkal éli meg a hétköznapi megpróbáltatásait és stresszhelyzeteit. Az irányzat különbséget tesz reális szorongás (ami egy megfelelő reakció adott helyzetre) és neurotikus szorongás között, amit egyfajta előbb említett belső konfliktus generál. Kihívásokkal napi szinten találkozunk (legyen az egy zsúfolt bevásárlóközpontban elintézendő bevásárlás, egy családi vita, vagy egy világjárvány), ha rendelkezünk egyfajta belső konfliktussal, ami az adott helyzetben releváns, a reakciónk erre épül, nem lesz pszichoanalista értelemben „reális”. Ilyet valljuk be sokszor tapasztalunk: tudjuk, hogy nem kéne így „túlreagálni” valamit, de mégsem tudunk megnyilvánulásunknak megálljt parancsolni. Ennek egy végtelenül leegyszerűsített példája, ha negatív érzelmeket táplálunk egy családtagunkkal szemben, amit nem tudunk felvállalni, mert az olyan társadalmi normákba ütközik, amiket nem szeretnénk felborítani, vagy akár családi életünket féltjük, akkor minden ezzel a személlyel kialakult konfliktus helyzet neurotikus szorongást fog kiváltani belőlünk, és nem tudunk a realitás talaján maradni. Abban az értelemben, amiről itt szó van, ez nem tudatos, jó eséllyel nem vesszük észre, vagy nem ismerjük az okát.

Behaviorista elmélet szerint, akkor szorongunk bizonyos szituációkban, akkor éljük meg stresszhelyzetként, ha azok egyszer már stresszesnek bizonyultak, tehát tanulunk az adott élményből. Például, ha valaki gyermekkorában rámenősségéért rendszeresen szidalmazást, „negatív megerősítést” kapott, behaviorista megközelítés szerint felnőtt korára kevesebb eséllyel lesz ambiciózus, rámenős személyiség. Így ezeket a helyzeteket inkább kerülni is fogjuk, komfortzónán belül maradva cselekszünk, és nem is kérdőjelezzük meg érzelmeink és félelmeink jogosságát, nem tekintünk rá úgy, mint potenciális fejlődési lehetőség.

A Kognitív elmélet szerint pedig egy bennünk rejlő attribúciós stílusnak megfelelően reagálunk. Eszerint az életeseményeinkre adott reakcióink viszonylag állandó. Az irányzat tudósai bizonyították, hogy a pesszimizmus közvetlenül befolyásolja egészségünket oly módon, hogy a pesszimista embernek majdnem minden életesemény „stresszhelyzettel” jár, és cselekedeteik végkimenetele kutatásokkal alátámasztva is többször negatív, mint az optimisták, vagy a „szívós” jelzővel illetett másik attribúciós típus esetében. Nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy a valóság tagadása, és az „ál-optimizmus”, köszönőviszonyban sincs a valódi optimizmussal. Amikor majd szétszakadunk a dühtől, de azt mondjuk, ugyan, minden rendben lesz, nem vagyunk optimisták, csak tagadásban élünk.

A jóga filozófiája irányzatonként eltérő módon magyarázza a személyiség felépítését, de abban majd minden jógairányzat megegyezik, hogy a testi-lelki egészségen, az önvalónk mély, belső megismerésén keresztül haladhatunk célunk elérése felé. Legyen az egy békés, és kiegyensúlyozott élet, melyet elégedettséggel töltünk, vagy a szamádhi – a bölcsesség legfelsőbb szintje. A jóga órákon általában saját céljaink megvalósításáért gyakorlunk, és lehetőségünk nyílik megismerni belső rejtett konfliktusainkat, szembejöhetnek mélyen elrejtett traumatikus élményeink, közelebb kerülhetünk „attribúciós típusunk” megismeréséhez, és a tapasztalásokból tanulhatunk. A tudatos ember az útján, amikor halad, egyszer el kell jusson arra a szintre, mikor utat enged annak, amit elméje olyan szépen elrejtett, hogy élni hagyja. A változás, az elengedés, és a nagybetűs fejlődés fontos lépcsőfoka a belső konfliktusokkal, tudatalatti folyamatokkal való szembenézés, akkor is, ha az nehéz, ha az környezetünk ellenszenvét váltja ki, vagy az úton lemorzsolódnak mellőlünk azok az emberek, akik nem tudják tartani a lépést. Esetleg nem szeretnék. De sose feledjük, ez a mi utunk, nem pedig az övék!

Az emberek jó része a koronavírusnak nevezett jelenség stresszhelyzetét éli, és dolgozza fel eközben továbbra is régi, és új életeseményeit a maga tempójában, valamint a rendelkezésre álló eszközökkel. Van, akinek létfontosságú és mélyen megrázó élményekkel, és vannak, akiknek hétköznapi megpróbáltatásokkal, vagy viszonylag semleges új élményekkel kell szembenézni.

A mi életünk az elmúlt hetekben relatív bezártsággal telik, így időt tudok szakítani arra, hogy a szorongásaimat megoldáskeresésre használjam, és elhatároztam, hogy ezek bizony most hasznosulni fognak. Az új helyzetek, látszólag új konfliktus helyzeteket is teremtenek, de ha a mélyére ásunk, sokszor tapasztaljuk, hogy ugyan azon mintázat mentén rendeződnek, amit mi magunk ismétlünk mintha csak kötelező lenne. Nem töltöm padmászanában (lótusz ülés) napom egyharmadát egy hangtálakkal, gyertyákkal és füstölővel felszerelt szobában. Játszunk a gyerekekkel, főzünk, takarítunk, kertészkedünk, dolgozunk, jógázunk és edzünk. Viszont lelassultunk. Megéljük azt, ami történik velünk, és a fentiek mellett igazán minimális időráfordítással leülök, és vagy éppen azért mert stresszreakciót élek meg, vagy azért mert elcsendesedtem, és mélyebben belelátok egy jelenségbe – leírom, hogy mit tanulok most, és hogyan szeretném, ha ez a jövőben hasznosulna.Kezdve olyan apró felismerésektől, hogy fontos nekem, hogy ott legyek, amikor a gyerekeim lefekszenek aludni, és végtelenül kiegyensúlyozatlan vagyok tőle, ha ezt kihagyom. Mi hát a teendő? Az életet aszerint kell alakítani, hogy ez minél többször gond nélkül megvalósulhasson. Egészen olyan felismerésekig, hogy valakivel mindig egy azonos mintázat alapján alakítom konfliktus helyzeteimet, feltehetőleg, egy korábban keletkezett belső feszültség generál. Szeretném ezt a folyamatot lezárni, és elég volt ezekből a konfliktushelyzetekből. A gyökerének megismerésére, és arra kell koncentráljak, hogy megtanuljam belőle a leckét, majd tovább engedjem az élményt.

Az én módszerem, és tanácsom: lassíts, éld meg tudatosan a stresszhelyzetet, és a nyugalmat is. Egészen konkrétan írd le, amit gondolsz, amit érzel. A stresszhelyzet elmúltával ezeket már nem fogod tudni visszaidézni. Fejlődj, tanulj, itt és most, légy akár a tudomány megszállottja, akár a spiritualitás elkötelezett híve. A metszetben megtalálod azt, hogy adott pillanatban a legtöbb, amit tehetsz, hogy mindent megteszel saját belső csended megteremtéséért, és azért, hogy tanulj az előtted álló hegy megmászása közben. Hasznosítsd, fordítsd előnyödre a stresszhelyzeteket is, és vedd észre a kezedben lévő kulcsot. Kívánom, hogy ráérezz, ezek a szituációk egyfajta nyitott ajtók a haladás, fejlődés felé.

A folyamatot támogatandó hamarosan hozok Nektek egy mellkasnyitáson alapuló jóga sorozatot.