Emésztés, stressz – jóga és táplálkozás 3/2. rész

(Irodalom: Giulia Enders – Bélügyek, Sivananda Yoga Vedanta Centre – Jóga, az elme és test harmóniája, sivananda.hu)

Stressz, idegesség – agy/bél ingerküszöb

Belünk nem értesíti az agyat, csak azokról a fontos eseményekről, amik átlépik az arra kialakult ingerküszöböt. Ez olyan, mint, ahogy a talamusz az agyban nem közvetít arról információkat, hogy a konyhabútorunk fehér. Ez a sokadik naptól kezdve már nem lépi át az ingerküszöböt. Egy új bútorszínről már annál szívesebben közvetít majd. A bélben egy kevésbé jól megrágott falat még nem számít „fontos” információnak, ám egy fertőzésről, puffadásról, azonnal értesítést küld, mert ezeket a bél saját „agya” fontosnak tartja.
Abban az esetben, ha egy ember belei irritáltabbak, az nagyon megnehezíti a hétköznapokat, nem is gondolnánk mennyire. A kulcs a bél és az agy között lévő ingerküszöb átlépésében rejlik. Egy kísérletben megállapították, hogy azoknál a tesztalanyoknál, akiknek „irritált” a bélrendszerük a különböző gyomorból érkező ingerek könnyebben jutnak át az ingerküszöbön, és ezek az információk elérnek az agyba, bár az illető valójában semmi rosszat nem evett. Ezek az emberek az átlagosnál gyakrabban szorongnak, és hajlamosabbak depresszióra. Ez az állapot gyakran egy hosszabb ideje fennálló gyulladás, bélflóra eltolódása, vagy fel nem ismert ételallergiák következménye lehet. Sok orvos az IBSZ-t hipochonder betegségnek, vagy szimulációnak tartja a legfrissebb kutatások ellenére. Más a helyzet a Crohn-betegségben, vagy colitis ulcerosa-ban szenvedőknél. Náluk ezek az ingerek nem haladják meg nap mint a nap a fent említett ingerküszöböt, tüneteiket a bél tényleges elváltozásai okozzák.

Jelen pillanatban tudósok úgy gondolják, hogy a stressz az az inger, amiről az agyunknak és a belünknek a legtöbb esetben kommunikálnia kell. Az agynak a stresszfolyamatok lefuttatásához plusz energiára van szüksége, amit a bél hűséges társként belépve a folyamatba biztosít neki, háttérbe szorítva ezért saját működését, csökkentve vérellátását. Azonban ez (mivel a belet alapvetően nem erre találták ki) nem tartható fent hosszú távon. Amikor a bél eléri azt a szintet, hogy az agy értesüljön róla, hogy ez tarthatatlan, elkezd olyan jeleket küldeni, amitől az ember levertebbnek érzi magát, émelyeg, nincs étvágya, esetleg hasmenése lesz. Ha viszont ez az állapot sokáig fennáll, az gyengíti a bélfalat, az immunsejtek egyre több jelet kibocsájtva az agy/bél ingerküszöböt egyre lejjebb engedik, és a szóban forgó ember gyakrabban fogja magán az ezzel kapcsolatos negatív tüneteket érzékelni.
Arra kell hát törekednünk, hogy minél kevesebb stresszhelyzetet állítsunk elő magunknak, vagy újrakeretezzünk (cognitive reframing) helyzeteket, azaz más megvilágításba helyezzük őket, vagy rendelkezzünk a számunkra hasznos stresszkezelő módszerrel. Fontos beleink egészségének megőrzése, és ebben kulcsfontosságú az elfogyasztott táplálék összetétele.
Itt szeretném a jóga filozófiájának néhány alapelvét, és a jógikus táplálkozást a témához kapcsolni.
Erről, és néhány emésztést segítő ászanáról szeretnék írni a cikk következő, egyben befejező részében.