Jóga és testtartás – 1. rész

Testtartás. Amilyen egyszerű kifejezés, annyira sok összetevős jelenség. Változik az idő előrehaladtával. Változik lelkiállapotunknak megfelelően, tükrözi gondolatainkat, közérzetünket. És mindezt meg is fordíthatjuk: megváltoztatja lelkiállapotunkat, befolyásolja gondolatainkat, közérzetünket. Sőt, hatással lehet biokémiánkra, önbizalmunkra, meglehet ez jó(l)létünk alapja? Vizsgáljuk meg!

Számos módszer létezik (pl.: Alexander technika), amely a test – lélek/lelki állapot összefüggésének elvén közelíti meg a terápiát. Természetesen a jóga is egy ezek közül, hiszen talán még az is tudja, hogy a jóga filozófiája ötvözi az individuum legkülönbözőbb rétegeinek vizsgálatát, aki még soha nem járt jóga órán.

Ahhoz, hogy megértsük működésünket, tudunk kell, hogy a testünket behálózó kötőszöveten (fascia) keresztül lényünk minden szegmense összefügghet a tőle legtávolabb esővel. Megkülönböztetünk felszíni, mély és viszcerális kötőszövetet, mely három kategória lefedi fizikai testünk minden rétegét kezdve a mozgás szervrendszerétől belső szerveinkig. Nem ritka, hogy fejfájásunk, vagy székrekedésünk (!!! bizony) hátterében fasciális eredetű okok állnak, és az is előfordulhat, hogy egy állandó vállfájdalom hátterében korábbi bokasérülés okozta degeneratív problémát találunk, mint kiváltó ok. A fascia egy fantasztikusan sok funkciós alap pillére az emberi testnek. Testünk vízháztartásának jó része a kötőszövetben található, funkciói közt a teljesség igénye nélkül megtalálható a stabilizálás, az információ közvetítés, a szövetek közti elcsúszás segítése, az elválasztás, az erőátvitel, és „az emberi testen belül a fascia háló gyakorol állandó befelé húzó (összetartó) hatást a csontokra, az izmokra és a belső szervekre, amelyek válaszul kifelé nyomó hatást gyakorolnak a hálóra. Ez az ellentét (a tenzegritás) tartja egyben a rendszert, azaz a testünket.„ (Feövenyessy Krisztina – Balance Medical Fitness Akadémia). Nem fiziológiás testhasználat (ülő életmód, betonon futás, iskolapadban görnyedés), stressz, műtét és a kor természetes előrehaladtával a fascia sérül, szerkezete megváltozik, kuszává válik, letapadások avagy „cross-linkek” alakulnak ki benne, és a legkülönbözőbb módon válik a mindennapjainkat befolyásoló alapvető tényezővé, nem csak mozgás szervrendszeri szinten.

Induljunk ki abból az egyszerű jelenségből, hogy testünk stressz (legyen az csak egy éles hanghatás, egy taps) hatására összerezzen, összehúzódik. Az izom, myofascia összehúzódása testünk reflexes védekező mechanizmusa a fájdalom és sérülés ellen. Pillanatnyi behatásra látszólag nem hoz létre tartósan fennálló változást testünkben, ám a krónikus, elhúzódó stresszfaktorok szemmel látható változásokat eredményeznek fiziológiás testtartásunkban (ha megelőlegezzük most magunknak azt, hogy bármelyikünk testtartása alap esetben fiziológiás lehet a XXI. században.) – Fiziológiás jelentése anatómiailag rémesen leegyszerűsítve a „normális” vagy „egészséges”. –

Légzésünk a stressz hatására felgyorsul, felszínessé válik, de a pillanatnyi szorongást kiváltó ok hatására elmúlik. Látszólag. 🙂 Ám hiperventilláló légzés nem csak azoknál fordul elő, akiket pillanatnyi stressz ér, sajnos elmondható, hogy nagy részünk nem funkcionális légzésmintát követ, ami egy hosszú folyamat következménye, és öngerjesztővé válik nagyon hamar, ha nem emeljük a tudatosság szintjére. Hiszen traumáink, meghatározó, lelkiállapotunkat befolyásoló élményeink sem múlnak el nyom nélkül. Mindegyik, mint egy kis nyomda tintapacája, beleivódik mintázatával testünkbe, lelkünkbe, működésünkbe. Legyen szó egy 2 perces vitáról vagy egy hosszan elhúzódó évtizedeken át ívelő látszólag megoldhatatlan helyzetről. Az „én” onnantól kezdve csak annak az élménynek a testi/lelki lenyomatával kiegészülve fog csak tudni tovább működni, reagálni. Jóga óráimon, sportrehabilitációs alkalmak során számtalanszor mértük ki vendégeim normál légzés ritmusát (normálnak azt nevezem, amit beavatkozás nélkül produkál instrukciók nélkül), majd irányítva a neki megfelelő fiziológiás légzés számát, és a különbség egészen megdöbbentő méreteket ölt, sokszor akár 20-szor több lélegzetvétellel élünk percenként, mint az szükséges lenne. De van ezzel baj? Igen, van.

A hiperventilláló légzés azon formája, amelyről most mi értekezünk, közvetlen kapcsolatban áll testi és lelki egyensúlyunkkal is. Haladjunk kívülről befelé, tehát testtől lélekig.

Légzésünket segítő izmaink: mély nyakizmok ( elülső ferde nyakizom (m. scalenus anterior), középső ferde nyakizom (m. scalenus medius), külső ferde nyakizom (m. scalenus posterior) , felületes nyakizmok: – fejbiccentő izom (m. sternoscleidomastoideus), nagy mellizom (m. pectoralis major), kis mellizom (m. pectoralis minor), kulcscsont alatti izom (m. subclavius), elülső fűrészizom (m. serratus anterior), bordaemelő izmok (mm. levatores costarum), széles hátizom (m. latissimus dorsi), m. rotatores, m. trasnversus, m. multifidii, kilégzésnél amennyiben nem egy passzív folyamatról beszélünk, hanem erőltetett kilégzésről, részt vesz a folyamatban többek között: a belső bordaközti izmok, haránt mellkasizom (m. transversus thoracis), külső ferde hasizom (m. obliqus externus abdominis), belső ferde hasizom (m. obiqus internus abdominis), haránt hasizom (m. transversus abdominis), egyenes hasizom (m. rectus abdominis), négyszögű ágyékizom (m. quadratum lumborum) és sorolhatnánk. Szándékosan soroltam fel (még így is a teljesség igénye nélkül) ilyen részletesen, hogy lássuk, fiziológiás esetben a légzés egy komoly munka, méghozzá komoly mozgásszervrendszeri munka. Mit eredményez a hiperventilláló légzés? A fenti izmok sajnos csak részben végzik el feladatukat, és veszélyesen instabilan használjuk testünket minden egyes másodpercben. A fent felsorolt izmok jó része a tőlem sokat hallott „belső core” része, aminek megléte (motoros kontrollja) egész egyszerűen elengedhetetlen a stabil testtartáshoz. Ezen izmok munkája nélkül hiába eddzük esztétikusra egónkat duzzasztó csinos és látványos izmainkat (ez nem a jógastúdiók látogatóira jellemző persze), testünk instabil, sérülékeny, degeneratív mozgásszervi betegségekre hajlamos lesz, és nem fogjuk érteni mit keresünk a reumatológusnál „pedig folyamatosan odafigyelünk a testmozgásra”. Nincs tehát helyes testtartás, helyes légzés nélkül. Létünk szempontjából normális légzésmintánk kialakítása viszont nem csak testi, ám mentális, lelki tudatosságot, és komoly önismereti munkát igényel. A cikksorozat jelenlegi első részében, még csak a felszínt kapargatjuk ugyan le, de elmondható, hogy a „minden mindennel összefügg elve” nem csak testtartásunkban, de légzés – „lélekzés” (Gauranga Das) témakörében önmagában is alkalmazandó. Egy szapora légzés állandó készenlétet, rossz testtartást és közérzetet, zárkózottságot eredményez, fordítsuk hát meg, és látni fogjuk, hogy egy tudatosan visszalassított elmélyült légzés megnyíló belső tereket, nyitott mellkast, kiegyensúlyozott vérnyomást és pulzusszámot, érzelmi és gondolati egyensúlyt fog eredményezni.

Miért nagyszerű a jóga? Mert komplex szemléletű. Mert anélkül, hogy bárki kimondta vagy lejegyezte volna a fascia szót évezredekkel ezelőtt, vagy bárki tudományosan vizsgálta volna légzésünk, és mentális egészségünk összefüggéseit, a jóga bármely irányzata megoldások széles választékát kínálja a gyakorló számára testi és lelki szinten is a fenti problémakörök felgöngyölítésére.

Folytatás a cikksorozat következő részeiben:

– Milyen ingerek kellenek a kötőszövetnek, hogy regenerálódni tudjon?

– Test és lélek kapcsolata – generációk, dns, a kötőszövet, mint a memóriánk egy új formája

– Jóga mentális hatásai

– Jóga hatásai a fizikai testre

Addig is jó gyakorlást!

Szandra