Koncentráció vagy meditáció?

Koncentráció vagy meditáció?

(Forrás: B.K,S. Iyengar – A jóga fája c. könyve)

Aki járt már jóga órán biztosan elmélkedett már rajta, hogy hol van a határ a az egyes ászanák maximális kiterjesztése, az éppen megfelelő nyújtás, és a túlnyújtás, túlerőltetés között. Igyekszel létrehozni a megfelelő tartást, de közben kérdés, hogy észreveszed-e, hogy míg az egyik oldalon túlnyújtod az egyik izomcsoportod, addig a másik oldalon más izmok nem kapnak elég figyelmet, ezért sérülésveszélynek vannak kitéve. A funkcionálisan megfelelő izmok „felszínes izmok” próbálják irányítani a tartást, és mindeközben a kevesebb motoros kontrollal rendelkező „gyengébb” izmok utat engednek, és elernyednek. Itt alakul ki gyakorlás közben, vagy gyakorlás után a fájdalomérzet. Gondoljunk csak bele, micsoda veszélyeket rejt ez egy fejenállás esetén, amikor azon dolgozol, hogy lábaiddal törekedj a plafon irányába, billentsd a csípőd, egyensúlyozz, de közben az agy „elfelejti” a nyakizmokat, és a porckorongok a fiziológiást messze meghaladó nyomásnak vannak kitéve. A problémát nem érzékeled azonnal, hiszen a porckorongoknak nincsen fájdalomérzete. A bajt akkor érzed, amikor a kiboltosulás ideggyököt érint, kinél hosszabb, kinél rövidebb idő után. De nem kell a fejenállásig elmenni ahhoz, hogy ez kérdés legyen, elég egy könnyű ülés (swastikasana) vagy egy ülésből előrehajlás (pl.: paschimottan asana). Ha viszont gyakorlás közben a figyelmed elviszi, hogy pontosan, mi több tökéletesen és szépen kivitelezd az ászanát, elveszíted a „gyakorlás gyümölcsét”. Ha gyakorlás közben egy pontra irányítod a figyelmed (és ez nem feltétlenül egy izom, hanem mondjuk inkább például a jobb oldal nyújtása) akkor koncentrálsz. A koncentrációnak van egy fókuszpontja. Ha képes leszel arra, hogy figyelmed egy pontról minden pontra irányítsd, nem veszíted el az ászana belső működését sem, akkor ez meg fog Téged tanítani arra, hogy mi a meditáció. A hatha jóga pózok kulcsa Iyengar mester szerint az irány érzékelése, és a súlypont megőrzése. A súlypont fenntartásához az egész test összehangolt működésére van szükség. Talán Te sem vagy ezeknek tudatában, mikor gyakorolsz. Ez azért lehet, mert végzed a gyakorlatot, még koncentrálsz is rá, de nem elmélkedsz, nem meditálsz benne. Szeretnéd, hogy bizonyos testrészeid az optimális ingert kapják, de közben csak a test egyik részén végzed az ászanát. Ezen az oldalon az áhinszá (nem ártás elvét) megsértve egyfajta erőszakot alkalmazol a testeden, míg a másik oldal egy passzív erőszaknak van kitéve, ami szintén sérti a nem ártás elvét, hiszen ez a sérülésveszélynek kitett oldalad (vagy izmod, vagy porckorongod, vagy belsőszerved, vagy sejted, vagy személyiségrészed, vagy lélekrészed stb. …) .

Figyeld meg magad az egyes testhelyzetekben, szemlélődj! Ne rohanj előre. Itt az idő, hogy feltedd magadnak az ászanákban a következő kérdéseket: „Mit érzek most? Miért itt érzem a fájdalmat? Miért nem tapasztaltam ezt máskor? Mit tegyek ezzel a testrésszel? Hogyan tudom a fájdalmat eloszlatni? Miért érzékeny ez az oldal? Hogyan működnek az izmok ezen az oldalon, és hogyan a másikon? Az efféle elemzés útján eljutsz a megértésig. Megérzed az izmoktól, izomrostoktól, bőrödtől, szerveidtől jövő ingereket gyakorlásod közben. Gyakorolni és elemezni pedig egy időben kell, hiszen ha másnap elemzed a fájdalmat azzal már nem jutsz előrébb. Itt az idő a pózokban az elmélkedésre, hogy megfigyeld az új érzéseket, benyomásokat a testtartás kapcsán. Idővel érzed majd, hogy egyre kevesebb energiabefektetéssel jár majd mindez, alábbhagy a kételkedés, és ahogy a koncentrációban szétforgácsolódott energiáid ellenőrzésed alá kerülnek, minimálisra csökken az erőfeszítés, és megtapasztalod akár egy ászanán keresztül, hogy mi a meditáció, és a pillanatot örömként éled majd meg.