Tibeti gyógymódok – Az agy és a szív

Tibeti gyógymódok – Az agy és a szív – példa egy szívet elcsendesítő meditációra

(Forrás: Ralph Quinlan Forde – Tibeti gyógymódok)


Ha megkérdeznénk, hogy hol lakozik az elméd, hová mutatnál? A tibeti ember a szívére. A nyugati emberek nagyrészt inkább a fej/agy területét választják. Felfogásunk, létünk cselekvéseink, mindennapjaink leginkább agy központúak, ami magyarázatul szolgál az életformánkkal járó feszültségre, és az ezekből adódó krónikus betegségek jó részére.
Hogyan térhetnénk vissza egy relaxáltabb, és egészségesebb szívközpontú életmódhoz?


Sajnos a mai világban ritka, hogy ne éppen egy stresszreakció előtt állnánk. Lássuk, hogyan működünk: Az amigdala az agyban, két mandula nagyságú idegcsoport, mely a szimpatikus idegrendszert aktiválja, szabályozza a stresszt. Amikor veszélyt érez jelt ad, pulzusunk megemelkedik, a vér az emésztő rendszerünkből az izmokba áramlik, szánk kiszárad, lényegében testünk felkészül a cselekvésre. Ez a fizikai jelenség megelőzi, hogy tudatosan az adott helyzetet átgondolnánk. Az amigdala szinapszisaiban lenyomatot képező emocionális élmények indítják be ezt a stresszválaszt. Egy egészen apró múltbéli inger (egy arckifejezés, egy hang …) is képes kiváltani ezt a reakciót. Ha ez az állandó „reakció sorozat” nem szűnik meg, akkor krónikus állapotok (betegségek) kialakulásához vezethet, például magas vérnyomáshoz, refluxhoz, szorongásos tünetekhez, depresszióhoz. Stresszreakció előtt állunk egy előadás előtt, egy határidős feladat elkészítése közben, de aktuálisan abban az esetben is, ha jelentősen ki kell lépnünk a komfortzónánkból a világjárvány terjedése miatt. A buddhisták az agyat csupán egy érzékszervként kezelik, ami a gondolkodás által sajnos csak szenvedéseinket táplálja. Kisgyermek korunktól tanulunk, élesítjük elménket, ám amikor a határainkhoz érünk, az agy csak keresi a miérteket. A tibeti orvoslás az életerő csatornáját (tog ca) a szívhez közel helyezi el. A gyógyítók szerint, akik az anyagi javakat hajszolják gyakran szenvednek kardiovaszkuláris betegségekben. Ahhoz, hogy a belsőnkben létező harmóniát felszínre hozzuk, meg kell tanulnunk szívből élni és cselekedni.


„Az intuitív elme szent ajándék, a racionális elme pedig egy hűséges szolga” (Albert Einstein)


Ki azért, mert éppen több ideje van rá, ki pedig azért mert jobban szüksége van rá, mint valaha, itt az idő, hogy elkezdjünk eltávolodni gondolatainktól, és ráhangolódjunk az azok „alatt” rejtőző velünk született nyugalomra, és pozitív érzelmeinkre. Negatív gondolataink, viselkedés mintáink, rögzült kontroll mániánk mögött elrejtve megtaláljuk intuíciónkat, ösztöneinket, melyek felerősítése (pontosabban szabadon engedése) egy erőszak és stresszmentes belső világhoz segítenek bennünket hozzá. Pozitív érzéseinket és emlékeinket nincs szükség rá, hogy tudatosan ráncigáljuk elő egy kalapból. Csak közelebb kell kerülnünk ahhoz az énünkhöz, ami a beépült stresszreakcióktól mentes. Erre alkalmas lehet nagyon sok meditáció, amit már jó ideje gyakorolsz, de íme egy példa, amit a tibetiek a szív elcsendesítésére (relaxálására) használnak:
„Ülj le, és lélegezz mélyeket. Képzeld el, hogy a levegő a szív (nem a szerv, hanem a fent tárgyalt szív központ) területére áramlik. Koncentrálj erre a területre. Idézz fel egy kellemes emléket, melyet aztán gondolati síkon engedj el, és csak hagyd, hogy a hatásai felerősödjenek a mellkas területén, és kellemes belső melegség és béke járjon át. Ez tudatni fogja az emocionális aggyal, hogy minden rendben van, és szépen lassan kiegyensúlyozottá válsz. Gyakorold naponta 20 percig, vagy addig ameddig egyértelműen érzed hatását.”
A külső segítség mellett ne feledd, hogy a lehetőségek tárháza ott van Benned. Keress eszközöket, amelyekkel hozzáférhetsz! Amikor eléred, hogy bizonyos helyzetekben valóban „szívből” tudj cselekedni, vagy megszólalni, olyan „AHA” élményben lesz részed, hogy nem kell majd elgondolkodni rajta, hogy sikerrel jártál-e. Jó meditálást!Szandra