Búcsú Zoltán vagyok.
A gyerekkoromban és fiatal koromban végzett versenyszerű sportolás után nagyon kötött izomzattal rendelkeztem. Ennek oldására és a rendszeres ülőmunka hátrányait kiküszöbölendő kerestem olyan mozgásformát, ami a vérkeringésemet is rendben tartja, lazítja az izomzatomat és mindeközben a napi stresszes dolgokat is sikerül elfeledtetni, oldani.
Így találtam rá a jógára, ami kezdetben csak, mint heti egyszeri kikapcsolódás volt jelen az életemben. Ám, amikor találkoztam az oktatóimmal, Nemes-Csontos Ritával és Kiss Zoltánnal, akkor láttam, hogy ez a típusú fizikai, mentális és életviteli irányzat az, amit be tudok építeni a mindennapi tevékenységeim közé, mindeközben olyan szintig és sebességgel fejlődhetek, amit én döntök el.
Nincsenek külső elvárások, másokkal való megmérettetések. Csak én vagyok és a jóga matrac.
Aztán kedvet kaptam egy kicsit a színfalak mögé lesni, így kezdtem el a jógaoktatói képzést, amely során tudatosult bennem, hogy érzek magamban kellő lelkesedést és elszántságot, hogy másokkal is megkedveltessem a jógázást.
Az óráimon az elmélyült, befelé figyelő, meditatív állapotot próbálom meg ötvözni a fizikai kihívásokat is tartalmazó gyakorlatokkal. Fontosnak tartom, hogy a legtöbbünknél előforduló, a sok ülés következtében fellépő gerinc tájéki, vagy az onnan kiinduló elváltozásokat javítsuk a gyakorlatok közben és mindemellett a „mókuskerékből” egy kicsit kiszállva engedjünk meg magunknak némi belső csendet.